Te sosem tudtad mit jelentettél számomra...

Te sosem tudtad mit jelentettél számomra. Hisz végig a szívemben őriztem eme nagy titkot. Valószínűleg te egy csendes lánynak tartottál. Lehet néha másként is néztél rám. Szemed csillogásából reméltem, hogy számodra több vagyok, mint egy átlagos ember. Figyeltem mozdulataidat, értelmeztem cselekedeteidet. Megpróbáltalak megfejteni, beléd látni. Igyekeztem a közeledbe lenni, jobbnak láttatni magam, mint igaziból voltam. Álmaimban visszatérő csillagként ragyogtad be az eget. Nappal izzó napként tündököltél. Minden egyes szavadra ugrottam, még ha nem is vetted észre. Egyik szemem végig téged vizslatott. Fülem a bársonyos hangodat kereste. Vágytam rá, hogy megölelj, mond: szeretsz. Szívem zakatolva vert a közeledben. Nevetésed bája bezsongta épp elmémet. Szemed ragyogása varázsütésként hatott rám... Sokáig vártam rád. A végére teljesen beléd szerettem. Egy napon kaptam tőled két puszit. Azt hittem az lesz életem utolsó pillanata. Akkor jöttem rá, hogy sosem lehetsz az enyém. Szívem darabokra tört. De nem hibáztalak érte soha. Kiderült, hogy te nem az vagy akit nekem szántak. Az idővel sikerült halványítani a fajdalmon. De azt sajnáltam, hogy te sosem tudtad meg mit lettem volna képes megtenni érted. Elszalasztottál egy olyan embert, aki feltétel nélkül képes volt teljes szívéből szeretni. Így kénytelen voltam olyan tulajdonságú embert keresni, mint amilyen te vagy, elérhetetlen, álmai örökös hercege. 

By: Lola Rose